A fájós láb ( 5.rész)
Odaértem a parkba. A karomon lévő gumival össze gumiztam a hajam. Míg így foglalatoskodtam meghalotam Armin hangját és oda mentem.
-Szia Armin! Mint röhögsz enyire?
-Szia. Csak tanuja voltam egy elég vicces jelenetnek. -Probált komolyabb lenni de nem nagyon sikeredet neki.
-Mond el!
-Bocsi de én már megyek haza. Kérdez meg mást.
-Ilyen hamar?
-Igen. Alexyvel megyek el vásárolni. Hátha az felviditsa. Na akkor szia Anna! -Elment. Megse várta hogy megkérdezzem mi baja van Alexynek. Vagy ez csak egy kifogásvolt Armin részéről hogy haza mehesen XBoxozni? Sétáltam tovább.
Megláttam Rosalyt. Gyorsan oda sétáltam. Megkérdeztem mért volt olyan Armin és hogy ő is min mosolyog.
-Tudod Anna míg te nem voltál suliba jött egy új diák és Alexy belezúgott.
-Hogy hívják azt a lányt? -Ha meg mondja a nevét akor beszélek vele hogy adjon egy esélyt Alexynek. Ezt eldöntöttem.
-Hát... -Rosa különös arcot vágott. - Tudod úgy hívják hogy Kentin...
-Á őt ismerem! Na álljunk csak meg! Keentiin?! Alexy m...m...meleg?! - Tátva maradt a szám. Nem mondta ezt még se Armin, se Alexy. Vagy ez most csak egy vicc?
-Hát úgy volt hogy:
Megérkezet Kentin a suliba. A tanár kihívta bemutatkozni őt. Adig Alexy epedezve és csodálkozva bámúlta Kentint. Szünetben pedig Kentin elővette a csokiskekszét és közben az udvarra tartot. Alexy követte. Mikor egy percre Kentin megált valamiért akor Alexy Kentin vállára tette a fejét.
Kentin nagyon zavarba jött. Szerintem azt hihette hogy egy lány csinálja ezt de mikor meglátta. Még a hideg is kirázta.
De utána Kentin el kezdet futni. Alexy meg utána. Olyan volt mint a Tom és Jerry! Vicces volt nagyon. Haha!
Utána Kentin elesett. Nagyon megijedt mert Alexy azt mondta "csókolj meg!" és Kentin gyorsan a szája elé tette a kezét és azt mondta hogy "biztos hogy nem!"
Kentin dübe gorúlt és szegény Alexyt csúnyán leosztota. Majd haza ment. Alexy meg el kezdet nagyon erősen szomorkodni. Enyi lenne.
-Júj szegény Alexy. De azért Kentin is érthető.
-De persze Alexy azt mondta hogy nem fogja feladni.
-Júj. Kár hogy kimaradtam.
-Khm...Khm... Mit is csináltál? -Úgy csinált mintha szónoklásra készülne. De nem mondom el hogy Castiellel voltam. Akor még a végén rosszat gondolna.
-Hát tudod azt hittem hogy szombat van és kisétáltam a parkba várni Lysander. De rájöttem hogy péntek van és csak holnap lesz szombat. És egyben a szülinapom.
-Ja értem persze. Ilyen megeshet.Na de most mennem kell. Szia!
-Szia! - Ma mindenki ennyire siet? Kezdet sötétedni. Lefeküdtem a fűbe nézni a naplementét. Egy kiscica oda jött hozám. Megsimogattam és magam mellé tettem. Vajon kié lehet? Mikozben így töprengtem valaki felémhajolt.
-C..Castiel! Menj innen!
-Nem megyek.
-Akor én! -Feláltam és elakartam szaladni. De nem sikerült. Megragadta a kezem és megcsókolt. Nagyon meglepődtem de azért élveztem is azt a csókot.
Mikor elereszte gyorsan elszaladtam. De hirtelen megbotlottam egy fa győkerébe.
-Jaj de fáj!!!! -Castiel ide rohant és megnézte. Azt mondta nem tört el. De kibicsaklot. Felsegítet de látta hogy elégé fáj ezért a karjába kapot és felvett. Még a hajamból a gumi is eltünt olyan gyorsan történt mindez.
Hazavitt. És lefegtetet az ágyba. Viola nem volt otthon. Végre egy kicsit kimozdult! Bekötöte a lábbam. Mondtam hogy hozzon ide egy púlóvert meg egy csatot mert kicsit fázok. Hozot is egyet és feláltam és felvettem. Összetüztem a hajam is.
-Na én most megyek és pihenj egy kicsit.
-Jó. Köszönöm. - Átkarolt és nyomot a fejemre egy puszit.
-Szívesen tettem. Szia!
-Szia... -Kicsit elvarázsolodtam. Elbicegtem a hajfestékért és átfestettem a hajam vörösre. Hisz mégis az a kedvenc színem. Mikor meg jött Viola.
-Hol jártál báránykám?
-Ööö...hát....mmm....az egyik barátnőmnél?
-Hú de sokáig tartot kinyőgni! Na most ne hazudj. Hol jártál?
Vajon megtudja Anna hogy hol járt a kis húga vagy gyorsan leráza és eltünik? És még az is kiderűl milyen volt a szülinapja. A következő részben!
FOLYTATÁS következik ;)